Jöjjenek a tények a népszerű fűszerről, a sóról.
Só árusok már a csiszolt kőkorszakban voltak. Úgy szerezték be árujukat, hogy midőn elvonult a dagály, kimentek a tengerpartra és a homok tetejéről lekaparták a víz lerakta sót. Aztán vitték a sóban szegény vidékekre, ahol igen jó árat kaptak érte, pénz még nem lévén, más terményekben.
A só egyébként még sokáig kincsszámba ment. Ebből ered az a szokás, hogy a kedves vendéget sóval, kenyérrel fogadják. A közösen elfogyasztott sót és kenyeret máig a barátság jelképének tekintik. A középkorban a vendég rangját, méltóságát lehetett azon lemérni, hogy milyen közel ültették a sótartóhoz az étkezőasztal mellett. Egy időben a só kedvelt fizetőeszköz is volt. Az antik Róma hadseregének harcosai például sóban kapták a zsoldpótlékot.
Azt mindenki tudja, hogy a tenger vize sós. Azt viszont már kevesebben tudják, hogy a tengervíz sótartalma mintegy három és fél százalék, épp ezért csak száz Celsius foknál magasabb hőfokon forr fel. És még egy érdekes adat: a tudósok szerint, ha minden sót kivonnánk a tengerekből, az így nyert sómennyiséggel 166 méter vastagon be lehetne borítani a földgolyót.
A sóbányászok védőszentje Szent Kinga, aki magyar királyunk, IV. Béla lánya volt. A Wieliczkai Sóbánya legendája szerint a hölgy jegygyűrűjét egy magyar sóbánya aknájába dobta, ám a gyűrű csodával határos módon követte úrnőjét férjéhez Lengyelországba, és mikor ott ásni kezdtek Kinga parancsára, néhány ásónyom után megtalálták a gyűrűt: azóta is innen származik a híres wieliczkai só.
A só a legfőbb forrása a nátriumnak, ami az emberi szervezet működéséhez elengedhetetlenül szükséges makroelem, minden sejtünk tartalmazza.
Igaz, hogy rengeteg élettani folyamathoz szükséges a sóból származó nátrium, de vigyázat, fogyasztása csak mértékkel egészséges! Az Egészségügyi Világszervezet szerint az emberek többsége túl sokat fogyaszt belőle – napi ajánlott mennyisége egy egészséges felnőtt számára 5 g, ami nagyjából egy teáskanálnyinak felel meg. Az elfogyasztott só jelentős részét az alapélelmiszerekhez a gyártás során hozzáadott mennyiség adja.
A só az egyik legalapvetőbb ételízesítőnk: a sós íz egyike az 5 alap íznek, amit az ember érzékelni tud az édes, savanyú, keserű és az umami mellett.
Az ízesítés mellett a sót évezredek óta alkalmazzák a tartósítási eljárásokban is. Sőt, nem csak élelmiszerek tartósítására: az egyiptomi fáraók mumifikálására is kiválóan alkalmas volt…
Magyarországon az ivóvíz sok településen alacsony jód-tartalmú. A jód megfelelő mennyiségű bevitele elengedhetetlen pajzsmirigyünk egészséges működéséhez és gyermekek fejlődéséhez – ennek kompenzálásaképp a boltok piacain jódozott sót is találhatunk.
A sót inhalációs terápiában is alkalmazzák – légúti betegségek gyógyításában régóta ismert és alkalmazott módszer a sóterápia.
