Psota Irén 1929-ben született Budapesten, szerény körülmények között, és innen jutott el odáig, hogy a Nemzet Színészeként, kétszeres Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas művészként tisztelte az ország.
A Madách Színház, a Népszínház és a Nemzeti Színház színpadán évtizedeken át játszott együtt olyan legendákkal, mint Tolnay Klári, Márkus László vagy Gábor Miklós, miközben szerepei a tragédiától a vígjátékig, a musicaltől a groteszkig a teljes színházi skálát lefedték.
Nemcsak színpadon, hanem filmen és a képernyőn is otthon volt: a Ház a sziklák alatt, a Légy jó mindhalálig vagy az Egy erkölcsös éjszaka szerepei révén generációk ismerték meg arcát, hangját és különleges játékát. Egyedi orgánuma és karakteres humora a rajzfilmekben és szinkronokban is felejthetetlen – sokan gyerekként még csak „a hangját” ismerték, később értették meg, milyen hatalmas színészi életmű áll mögötte.
Pályája végén, díjai és rangjai ellenére is megmaradt érzékeny, kísérletező alkotónak, aki saját sebeit és fájdalmait is beemelte a szerepeibe.
Halála után emlékét díj, emléktábla és róla elnevezett utca, emlékpark őrzi Budapesten, de a legfontosabb mégis az, hogy ma is hivatkozási pont minden olyan színésznő számára, aki nem fél egyszerre erősnek és esendőnek lenni a színpadon.
